67 lines
1.5 KiB
Plaintext
67 lines
1.5 KiB
Plaintext
Pihenni már. - Nem, nem lehet:
|
|
Vész és vihar hajt engemet,
|
|
Alattam a föld nem szilárd,
|
|
Fejem fölött kétélü bárd...
|
|
Tovább! tovább!
|
|
|
|
Az út, hová talpam nyomul,
|
|
Sűlyed, ropog, átvékonyul;
|
|
Ónsúllyal a kolosszi lég
|
|
Elzúzna, ha megállanék...
|
|
Tovább! tovább!
|
|
|
|
Rettent a perc, a létező,
|
|
S teher minden következő;
|
|
Új léptem új kigyón tapod:
|
|
Gyülölöm a mát s holnapot...
|
|
Tovább! tovább!
|
|
|
|
Éhes vagyok: ennem iszony;
|
|
Láng az ital, midőn iszom;
|
|
Álmam szilaj fölrettenés,
|
|
Kárpit megől szivembe kés...
|
|
Tovább! tovább!
|
|
|
|
S melyet hazud a sivatag,
|
|
Mint délibáb: tó és patak;
|
|
Gyümölcs unszol, friss balzsamu:
|
|
Kivűl arany, belűl hamu...
|
|
Tovább! tovább!
|
|
|
|
Rohannom kell - s a földi boly
|
|
Mellettem gyorsan visszafoly:
|
|
Ködfátyol-kép az emberek:
|
|
Én egy arcot sem ismerek...
|
|
Tovább! tovább!
|
|
|
|
Oh, mily tömeg? s én egyedűl,
|
|
Útam habár közé vegyül:
|
|
Érzem, mint csónak a habot,
|
|
Hogy átmenet mind rám csapott.
|
|
Tovább! tovább!
|
|
|
|
Az üstökös meg' visszatér,
|
|
Kiröppent nyíl oda is ér,
|
|
Az eldobott kő megpihen:
|
|
Én céltalan, én szüntelen
|
|
Tovább! tovább!
|
|
|
|
Pusztán folyam mért nem vagyok,
|
|
Hogy inna fel aszú homok!
|
|
Mért nem futó, veszett vihar,
|
|
Mely ormokon egyszer kihal...
|
|
Tovább! tovább!
|
|
|
|
Irígylem az ágról szakadt
|
|
Levélkét: hisz majd fennakad;
|
|
Irígylem az ördögszekért:
|
|
Árokba hull: céljához ért...
|
|
Tovább! tovább!
|
|
|
|
Szegény zsidó... Szegény szivem:
|
|
Elébb-utóbb majd megpihen.
|
|
Az irgalom nagy és örök,
|
|
Megszán s átkom nem mennydörög:
|
|
Tovább! tovább!
|
|
|
|
(1860) |