121 lines
3.3 KiB
Plaintext
121 lines
3.3 KiB
Plaintext
Szólt a fiú: "Kettő, vagy semmi!"
|
|
És kártya perdül, kártya mén;
|
|
Bedobta... késő visszavenni:
|
|
Ez az utolsó tétemény:
|
|
"Egy fiatal élet-remény."
|
|
|
|
A kártya nem "fest", - a fiúnak
|
|
Vérgyöngy izzad ki homlokán.
|
|
Tét elveszett!... ő vándorútnak
|
|
- Most már remény nélkül, magán -
|
|
Indúl a késő éjszakán.
|
|
|
|
Előtte a folyam, az új hid,
|
|
Még rajta zászlók lengenek:
|
|
Ma szentelé föl a komoly hit,
|
|
S vidám zenével körmenet:
|
|
Nyeré "Szűz-Szent-Margit" nevet.
|
|
|
|
Halad középig, hova záros
|
|
Kapcsát ereszték mesteri;
|
|
Éjfélt is a négy parti város
|
|
Tornyában sorra elveri; -
|
|
Lenn, csillagok száz-ezeri.
|
|
|
|
S amint az óra, csengve, bongva,
|
|
Ki véknyan üt, ki vastagon,
|
|
S ő néz a visszás csillagokba:
|
|
Kél egy-egy árnyék a habon:
|
|
Ősz, gyermek, ifju, hajadon.
|
|
|
|
Elébb csak a fej nő ki állig,
|
|
S körülforog kiváncsian;
|
|
Majd az egész termet kiválik
|
|
S ujjonganak mindannyian:
|
|
"Uj hid! avatni mind! vigan."
|
|
|
|
"Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!"
|
|
Fehérben ifju és leány
|
|
Ölelkezik s a hídon van már:
|
|
"Egymásé a halál után!"
|
|
S buknak, - mint egykor igazán.
|
|
|
|
Taps várja. - "Most a millióson
|
|
Van a sor: bátran, öregem!" -
|
|
"Ha megszökött minden adósom:
|
|
Igy szökni tisztesebb nekem!"
|
|
S elsímul a víz tükre lenn.
|
|
|
|
Hivatlanul is jönnek aztán
|
|
A harmadik, a negyedik:
|
|
"Én a quaternót elszalasztám!"
|
|
"Én a becsűletet, - pedig
|
|
Viseltem négy évtizedig."
|
|
|
|
S kört körre hány a barna hullám,
|
|
Amint letűnnek, itt vagy ott.
|
|
Jön egy fiú: "Én most tanúlám
|
|
Az elsőt; pénzem elfogyott:
|
|
Nem adtak: ugrom hát nagyot!"
|
|
|
|
Egy tisztes agg, fehér szakállal,
|
|
Lassan a hídra vánszorog:
|
|
"Hordozta ez, míg birta vállal,
|
|
A létet: mégis nyomorog! -
|
|
Fogadd be, nyílt örvény-torok!
|
|
|
|
Unalmas arc, félig kifestve -
|
|
Egy úri nő lomhán kikel:
|
|
"Ah, kínos élet: reggel, estve
|
|
Öltözni és vetkezni kell!"
|
|
Ezt is hullámok nyelik el.
|
|
|
|
Nagy zajjal egy dúlt férfi váza
|
|
Csörtet fel és vigyorgva mond:
|
|
"Enyém a hadvezéri pálca,
|
|
Mely megveré Napleont!"
|
|
A többi sugdos: "a bolond!..."
|
|
|
|
Szurtos fiú ennek nyakába
|
|
Hátul röhögve ott terem
|
|
S ketten repűlnek a Dunába:
|
|
"Lábszijjra várt a mesterem:
|
|
No, várjon, míg megkérlelem!"
|
|
|
|
"Én dús vagyok" kiált egy másik
|
|
S élvezni többé nem tudom! -"
|
|
"Én hű valék a kézfogásig
|
|
S elvette Alfréd a hugom'!"
|
|
Eltűnnek mind, a járt uton.
|
|
|
|
"Párbajban ezt én így fogadtam:
|
|
Menj hát elül, sötét golyó!" --
|
|
"Én a szemérmet félrehagytam,
|
|
És íme, az lőn bosszuló:
|
|
Most vőlegényem a folyó. -"
|
|
|
|
Igy, s már nem egyenkint, - seregben,
|
|
Cikázva, némán ugranak,
|
|
Mint röpke hal a tengerekben;
|
|
Vagy mint csoportos madarak
|
|
Föl-fölreppenve, szállanak.
|
|
|
|
Órjás szemekben hull e zápor,
|
|
Lenn táncol órjás buborék;
|
|
Félkörben az öngyilkos tábor
|
|
Zúg fel s le, mint malomkerék;
|
|
A Duna győzi s adja még.
|
|
|
|
Néz a fiú... nem látja többé,
|
|
Elméje bódult, szeme vak;
|
|
De, amint sűrübbé, sűrübbé
|
|
Nő a veszélyes forgatag:
|
|
Megérzi sodrát, hogy ragad.
|
|
|
|
S nincs ellenállás e viharnak, -
|
|
Széttörni e varázsgyürüt
|
|
Nincsen hatalma földi karnak. -
|
|
Mire az óra egyet üt:
|
|
Üres a híd, - csend mindenütt.
|
|
|
|
(1877 aug. 22) |