99 lines
2.8 KiB
Plaintext
99 lines
2.8 KiB
Plaintext
Ropog a tűz, messze süt a vidékre,
|
|
Pirosan száll füstje fel a nagy égre;
|
|
Körülállja egynehány fa,
|
|
Tovanyúlik rémes árnya;
|
|
S körül űli a tanyáknak
|
|
Szép legénye, szép leánya.
|
|
|
|
"Szaporán, hé! nagy a rakás; mozogni!
|
|
Nem is illik összebúva susogni.
|
|
Ki először piros csőt lel,
|
|
Lakodalma lesz az ősszel.
|
|
- Tegyetek rá! hadd lobogjon:
|
|
Te gyerek, gondolj a tűzzel.
|
|
|
|
- Dalos Eszti szép leány volt, de árva.
|
|
Fiatal még a mezei munkára;
|
|
Sanyarú volt beleszokni:
|
|
Napon égni, pirosodni,
|
|
- Hüvös éj lesz, fogas a szél! -
|
|
Derekának hajladozni.
|
|
|
|
Deli karcsú derekában a salló,
|
|
Puha lábán nem teve kárt a talló;
|
|
Mint a búza, piros, teljes,
|
|
Kerek arca, maga mellyes,
|
|
- Teli a hold, most buvik fel -
|
|
Az egész lyány ugyan helyes.
|
|
|
|
Tuba Ferkó juhot őriz a tájon:
|
|
Juha mételyt legel a rossz lapályon,
|
|
Maga oly bús... mi nem éri?
|
|
Furulyája mindig sí-ri,
|
|
- Aha! rókát hajt a Bodré -
|
|
Dalos Esztert úgy kiséri.
|
|
|
|
Dalos Eszti - a mezőre kiment ő,
|
|
Aratókkal puha fűvön pihent ő;
|
|
De ha álom ért reájok,
|
|
Odahagyta kis tanyájok'
|
|
- Töri a vadkan az "irtást" -
|
|
Ne tegyétek, ti leányok!
|
|
|
|
Szederinda gyolcs ruháját szakasztja,
|
|
Tövis, talló piros vérit fakasztja;
|
|
Hova jár, mint kósza lélek,
|
|
Ha alusznak más cselédek?...
|
|
- Soha, mennyi csillag hull ma! -
|
|
Ti, leányok, ne tegyétek.
|
|
|
|
Tuba Ferkó a legelőt megúnta,
|
|
Tovahajtott, furulyáját se fútta;
|
|
Dalos Eszter nem kiséri,
|
|
Maga halvány, dala sí-rí:
|
|
- Nagy a harmat, esik egyre -
|
|
Csak az isten tudja, mér' rí.
|
|
|
|
Szomorún jár, tébolyog a mezőben,
|
|
Nem is áll jól semmi dolog kezében;
|
|
Éje hosszú, napja bágyadt,
|
|
Szive sóhajt - csak egy vágyat:
|
|
- De suhogjon az a munka! -
|
|
Te, halál, vess puha ágyat.
|
|
|
|
Ködös őszre vált az idő azonban,
|
|
Törik is már a tengerit Adonyban;
|
|
Dalos Eszter csak nem jött ki:
|
|
Temetőbe költözött ki;
|
|
- Az a Lombár nagy harangja! -
|
|
Ne gyalázza érte senki.
|
|
|
|
Tuba Ferkó hazakerűlt sokára,
|
|
Dalos Esztit hallja szegényt, hogy jára;
|
|
Ki-kimén a temetőbe
|
|
Rossz időbe', jó időbe':
|
|
- Kuvikol már, az ebanyja! -
|
|
"Itt nyugosznak, fagyos földbe."
|
|
|
|
Maga Ferkó nem nyughatik az ágyon,
|
|
Behunyt szemmel jár-kel a holdvilágon,
|
|
Muzsikát hall nagy-fenn, messze,
|
|
Dalos Eszti hangja közte,
|
|
- Ne aludj, hé! vele álmodsz -
|
|
Azt danolja: "gyere! jöszte!"
|
|
|
|
Nosza Ferkó, felszalad a boglyára,
|
|
Azután a falu hegyes tornyára;
|
|
Kapaszkodnék, de nem éri,
|
|
Feje szédűl: mi nem éri?...
|
|
- Tizenkettőt ver Adonyban:
|
|
Elég is volt ma regélni. -"
|
|
|
|
Lohad a tűz; a legények subába -
|
|
Összebúnak a leányok csuhába;
|
|
Magasan a levegőben
|
|
Repül egy nagy lepedő fenn:
|
|
Azon ülve muzsikálnak,
|
|
Furulyálnak, eltünőben.
|
|
|
|
(1877 júl. 15) |