157 lines
3.9 KiB
Plaintext
157 lines
3.9 KiB
Plaintext
Ágnes asszony a patakban
|
|
Fehér lepedőjét mossa;
|
|
Fehér leplét, véres leplét
|
|
A futó hab elkapdossa.
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
Odagyűl az utcagyermek:
|
|
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
|
|
"Csitt te, csitt te! csibém vére
|
|
Keveré el a gyolcs leplet."
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
Összefutnak a szomszédnők:
|
|
Ágnes asszony, hol a férjed?
|
|
"Csillagom, hisz ottbenn alszik!
|
|
Ne menjünk be, mert fölébred."
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
Jön a hajdu: Ágnes asszony,
|
|
A tömlöcbe gyere mostan.
|
|
"Jaj, galambom, hogy' mehetnék,
|
|
Míg e foltot ki nem mostam!"
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
Mély a börtön: egy sugár-szál
|
|
Odaférni alig képes;
|
|
Egy sugár a börtön napja,
|
|
Éje pedig rémtül népes.
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
Szegény Ágnes naphosszanta
|
|
Néz e kis világgal szembe,
|
|
Néz merően, - a sugárka
|
|
Mind belefér egy fél szembe.
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
Mert, alighogy félre fordul,
|
|
Rémek tánca van körűle;
|
|
Ha ez a kis fény nem volna,
|
|
Úgy gondolja: megőrülne.
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
Ím azonban, időtelve,
|
|
Börtönének zárja nyílik:
|
|
Ágnes a törvény előtt
|
|
Megáll szépen, ahogy illik.
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
Öltözetjét rendbe hozza,
|
|
Kendőjére fordít gondot,
|
|
Szöghaját is megsimítja
|
|
Nehogy azt higgyék: megbomlott.
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
Hogy belép, a zöld asztalnál
|
|
Tisztes őszek ülnek sorra;
|
|
Szánalommal néznek ő rá,
|
|
Egy se mérges, vagy mogorva.
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
"Fiam, Ágnes, mit miveltél?
|
|
Szörnyü a bűn, terhes a vád;
|
|
Ki a tettet végrehajtá
|
|
Szeretőd ím maga vall rád."
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
"Ő bitón fog veszni holnap,
|
|
Ő, ki férjedet megölte;
|
|
Holtig vizen és kenyéren
|
|
Raboskodva bünhödöl te."
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
Körültekint Ágnes asszony,
|
|
Meggyőződni ép eszérül;
|
|
Hallja a hangot, érti a szót,
|
|
S míg azt érti: "meg nem őrül."
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
De amit férjéről mondtak
|
|
A szó oly visszásan tetszik;
|
|
Az világos csak, hogy őt
|
|
Haza többé nem eresztik.
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
Nosza sírni, kezd zokogni,
|
|
Sűrü záporkönnye folyván:
|
|
Liliomról pergő harmat,
|
|
Hulló vizgyöngy hattyu tollán.
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
"Méltóságos nagy uraim!
|
|
Nézzen Istent kegyelmetek:
|
|
Sürgetős munkám van otthon,
|
|
Fogva én itt nem űlhetek."
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
"Mocsok esett lepedőmön,
|
|
Ki kell a vérfoltot vennem!
|
|
Jaj, ha e szenny ott maradna,
|
|
Hová kéne akkor lennem!"
|
|
Oh! irgalom atyja ne hagyj el.
|
|
|
|
Összenéz a bölcs törvényszék
|
|
Hallatára ily panasznak.
|
|
Csendesség van. Hallgat a száj,
|
|
Csupán a szemek szavaznak.
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
"Eredj haza, szegény asszony!
|
|
Mosd fehérre mocskos lepled;
|
|
Eredj haza, Isten adjon
|
|
Erőt ahhoz és kegyelmet."
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
S Ágnes asszony a patakban
|
|
Lepedőjét újra mossa;
|
|
Fehér leplét, tiszta leplét
|
|
A futó hab elkapdossa.
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el
|
|
|
|
Mert hiában tiszta a gyolcs,
|
|
Benne többé semmi vérjel:
|
|
Ágnes azt még egyre látja
|
|
S épen úgy, mint akkor éjjel.
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
Virradattól késő estig
|
|
Áll a vízben, széke mellett:
|
|
Hab zilálja rezgő árnyát,
|
|
Haja fürtét kósza szellet.
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
Holdvilágos éjjelenkint,
|
|
Mikor a víz fodra csillog,
|
|
Maradozó csattanással,
|
|
Fehér sulyka messze villog.
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
És ez így megy évrül-évre;
|
|
Télen-nyáron, szünet nélkül;
|
|
Harmat-arca hő napon ég,
|
|
Gyönge térde fagyban kékül.
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
Őszbe fordul a zilált haj,
|
|
Már nem holló, nem is ében;
|
|
Torz-alakú ránc verődik
|
|
Szanaszét a síma képen.
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
S Ágnes asszony a patakban
|
|
Régi rongyát mossa, mossa -
|
|
Fehér leple foszlányait
|
|
A szilaj hab elkapdossa.
|
|
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
|
|
|
|
(1853) |